Az Ojtoz-patak völgye Erdély stratégiai jellegű kapuja, itt törtek be annak idején a tatár és a török seregek is, majd az 1848–49-es szabadságharc idején Bem József seregei vitézkedtek itt. Száz évvel ezelőtt ezekben a napokban véres ütközetek zajlottak Gorzafalva, a Kosna–csúcs és a Runcu-csúcs környé­­kén. Rohr Ferenc magyar ka­­tonatiszt, császári és királyi tá­­bornagy volt a főparancsnoka a Monarchia két lovashadosztályának, egy német és két magyar gyaloghadosztálynak, köztük a soproni 18-as honvéd gyalogezrednek, melyet később az „Ojtoz hőse” címmel tüntettek ki. Négy napon át hősiesen tartóztatta fel a sokszoros túlerőt, amiért nagy árat fizetett: a honvédség állományának közel fele, a tisztikarnak pedig a háromnegyede esett el.  

A hősies helytállás elismeréseként öt arany, 175 nagyezüst, 322 kisezüst és 852 bronz vitézségi érmet adományoztak az ezredállománynak – sokuknak már posztumusz. A csata emlékére a Vár- vagy Rákóczi-hídtól nem messze, az út felett magasodó sziklába egy fegyveres honvéd domborművét faragták be, melyet később a köznyelv Honvédkőnek nevezett: erről előbb a honvéd alakját vésték le, majd 1961-ben a sziklát is felrobbantották…

A soproni 18-as bajtársi kör, a soproni Honvéd Főreáliskola tanárával, Dabóczy István szobrászművésszel (aki a recski munkatábort is megjárta) elkészíttette a honvédemlékmű féldomborművének mását, melyet 1934. augusztus 5-én avattak fel a Gleinchenberg allén, melynek hivatalos neve ezt követően lett Ojtozi fasor.

„Ez az emlékmű hű mása an­­­nak az eredetinek, mely az Ojtozi-szoros sziklafalába vésve hirdette a soproni 18-as honvédek vitézségét” – olvasható az emlékművön, melyet 2002 tavaszán újított fel a Soproni Ifjúságért és Környezetünk Védelméért Alapítvány, valamint a TAEG, 2009-ben pedig, az emlékmű felállításának 75. évfordulóján bronz emléktáblát helyezett el a város önkormányzata és a Soproni Erdélyi Kör.