Vannak életutak, amelyek a külső szemlélőnek kacskaringósnak tűnnek, de jobban megismerve egyszerűek és tisztán átláthatók. Ilyen életút Farkas Endréé is, aki Sopronban a rendszerváltás rendőrkapitánya volt, és akinek életpályáját most a köztársasági elnök is elismerte. Ezredesből léptette elő dandártábornokká.

Farkas Endre 1964-ben lett bűnügyi nyomozó, 1978-ban pedig a bűnügyi osztály vezetője és kapitányhelyettes. A nagy váltás 1989-ben következett be, amikor kinevezték a Soproni Rendőrkapitányság vezetőjévé. A rendszerváltást követően, 1990-ben pályázni kellett a rendőrkapitányi posztra. Az új MDF kormány is elismerte tudását és a városért való tenni akarását, így több jelölt közül ő lett ismét a rendőrkapitány.

– Nehéz és bonyolult időszak volt, hiszen ezek voltak a rendszerváltás évei, sok bizonytalansággal, meg-megújuló bűnözési hullámmal, lopásokkal, rablásokkal és csempészekkel – emlékezett Farkas Endre. – Jöttek a menekültek az NDK-ból és Erdélyből. Éjjel-nappal dolgoztunk, mert kevesen voltunk, elavult technikával. Mondok egy példát: 500 elhagyott gépkocsit szedtünk össze. A bűnözői bandákat rendre felszámoltuk, a csempészeket elfogtuk. Ezekben az években két gyilkosságot nem tudtunk felderíteni. Ez egyik, a ruhagyári lényegében nem is gyilkosság volt, inkább halált okozó testi sértés. Sejtettük, ki lehetett a nő bántalmazója, de alibit igazoltak neki. Sajnos Sanyi bácsi, a várkerületi könyvárus gyilkosát azóta sem sikerült kideríteni. Talán sokan emlékeznek még a taxisblokádra. Sopronban úgy sikerült elviselhetővé tenni, hogy tárgyaltam a vezetőikkel, és óránként 15 percre megnyitották az utakat.

Az egykori rendőrkapitány ezt a maga természetességével említette, de arról hallgatott, hogy a sikerhez nagyban járult hozzá személyisége, a mások helyzetébe való beleérző képessége. Ez más élethelyzetekben is segítségére volt. Több egykori beosztottjától is hallottam, hogy emberséges vezető és kapitány volt. Azokkal szemben viszont nagyon szigorú, akik becsapták, visszaéltek a bizalmával.

– 1994-ben mentem nyugdíjba – folytatta. – Csak a rendszerváltás után négy belügyminiszter alatt szolgáltam. Hogy mit tartok a pályám csúcsának? Nem, nem a kapitányként eltöltött éveket, hanem azt az időszakot, amikor közvetlenül a bűn nyomában voltam. Akár nyomozóként, akár bűnügyi osztályvezetőként. Kapitányként is bűnüldöző maradtam. Harminc évig szolgáltam a várost, és 80 évesen arra nagyon büszke vagyok, hogy nyugodtan sétálhatok Sopron utcáin, mindenkinek a szemébe tudok nézni. 

Családi háttér:

Farkas Endre nős, két gyermek édesapja. Feleségére nagyon büszke, mint mondotta, ő tartotta össze a családot. Okos, megértő asszony, aki segítette férje munkáját. A családsegítő intézet igazgatója volt. András fiúk Budapesten él, jogászként független nyugdíjszakértő, Gábor pedagógus, a Széchenyi-gimnázium igazgatója.