Az Andreas Johann Muck néven anyakönyvezett fiú annak ellenére, hogy felmenői molnárok voltak, már kora gyermekkorától az erdész pályára készült, ezért általános iskolai tanulmányainak befejezését követően, 1869-ben beiratkozott a közeli Weißwasser városban működő erdészeti tanintézetbe. A végzést követően bevonult katonai szolgálatra, majd amikor Sopron városa pályázatot írt ki az erdőgondnoki állásra, Muck Endre azt egy szülőföldije javaslatára megpályázta, és 1874. augusztus 22-én el is nyerte. Amikor Sopronba érkezett, a város erdei agyonlegeltetett, kihasznált tölgysarjerdők voltak, alig hoztak hasznot, ezért azonnal megkezdte azok átalakítását. Tölgy-, vörösfenyő-, lucfenyősorokból álló elegyes szálerdőket telepített, melyek révén a soproni erdőket az ország legértékesebb erdeinek egyikévé varázsolta. Feljegyezték, hogy csak akkor nem ment ki az erdőbe, amikor karácsonyfákat vágtak, ugyanis minden fenyőért fájt a szíve.

A Dunántúli Turista Egyesület 1906-ban Schiller János tervei alapján a Nyíresen egy 27 méter magas kilátótornyot építtetett, amit több mint 30 éves erdőtiszti szolgálatának elismeréseként Muck-messzelátónak neveztek el.

Muck Endre számos egyesületnek tagja volt, meghatározó szerepet játszott a városszépítő egyesületben, turistatérképet készített, mely a Romwalter Károly kiadásában megjelent útikalauz mellékleteként jelent meg, de ő tervezte a Lövér körutat és a Szent Mihály-temető támfalait is. Félszázados városi szolgálat után 1925-ben hunyt el erdei otthonában. A TAEG a Lövér Szálló mögött, ahol egykoron az erdőgondnoki épület is állt, Muck Endréről elnevezett emlékhelyet és pihenőt létesített, valamint nevét a Károly-kilátónál emléktábla és egy erdőrészlet is viseli.