– A költészet fantázia, lehetőség, sokszínűség, az érzések végtelen tárháza, ezt próbáljuk átadni diákjainknak is – mondta Tóth-Grobits Zsuzsanna, a Hunyadi-iskola magyar nyelv és irodalom szakos tanára. – Soha nem szerettem a „mire gondolt a költő, amikor…?” kezdetű kérdéseket. Sokkal inkább érdekel az, mire gondol a verset olvasó diák. Amikor például a Szózatról tanultunk, a kezdősorok („Hazádnak rendületlenűl/ Légy híve, oh magyar…”) kapcsán eljutottunk egy sajnos ma is aktuális témához, lehetek-e hű a hazámhoz, ha a háborúban nem fegyvert fogok, hanem a családomat mentem. Nagyon komoly beszélgetés alakult ki a verstől kissé elkanyarodva, ugyanakkor a Szózatot mégis sikerült közel hozni a gyerekekhez.

A szaktanár szerint a versek olvasásával, a róluk való beszélgetéssel végtelen sok érzés mozgatható meg a diákokban. Először mindig ezeket kérdezi: „Mi van most benned? Mire gondolsz? Mit érzel?”. Mint mesélte, vannak, akik először inkább csak hallgatnak és figyelnek, aztán lassan kibontakozik a beszélgetés, és hatalmas örömöt jelent, amikor olyan diákok is hozzászólnak, akik az esetek többségében inkább csak csendben figyelnek.

– A költemény bemutatásánál több lehetőségünk van – mutatott rá a pedagógus. – Felolvashatjuk mi magunk is, vagy egy ismert művész előadásában hallgatjuk meg. Nagyon sok modern, zenés versfeldolgozással találkozunk, ezeket is előszeretettel mutatjuk meg a diákoknak. Igyekszünk kreatív feladatokat adni: írják át a verset eszperente nyelvre, vagy átdolgozás után adják elő rappelve, vagy készítsenek hozzá illusztrációt. Volt olyan diákunk, aki egy festményt készített az egyik költeményhez. Szívesen használjuk az internet kínálta lehetőségeket is.

A Hunyadiban már hagyomány, hogy a költészet napjáról iskolai szinten is megemlékeznek. Idén a megzenésített versek kerülnek a középpontba Szabóné Keresztény Dóra, Nagy-Stinner Ágnes és Kádár Tibor jóvoltából.