A Soproni Egyetem Benedek-karán találkozunk a feltűnően udvarias fiatalemberrel, aki a kar elsőéves szociálpedagógia szakos hallgatója. Ki nem hagyna egyetlen előadást sem, felnéz oktatóira, élvezi az egyetemi létet. Céltudatos és ambiciózus, pedig nem állt messze attól, hogy elkallódjon.

– Nincs mit szépíteni rajta, édesanyám elhagyott minket, külföldre költözött egy új élet reményében – kezdte Dominik. – Édesapám éjt nappallá téve dolgozott, ám egy súlyos betegség kényszerpályára sodorta. Kórházba került, nem tudott velem lenni, így lettem az Ónodi úti Napraforgó Lakásotthon lakója. Bár apukámmal rendszeresen találkoztam, ám az új élethelyzetet nehezen dolgoztam fel. Nem tanultam fényesen, lázadtam. Sokat segített ekkor, hogy a Fehér Sasoknál bokszoltam.

Az általános iskola után Dominik a Fáy-technikumban tanult, majd két év múlva a Handlerban folytatta festő szakon. 18 éves korában nevelői biztatására megértette: a tanulás, a tudás lehet a záloga annak, hogy szabadabb, méltóbb életet éljen. Mindehhez a képességei adottak voltak, ezt látták meg a nevelői, akikről nagy szeretettel mesélt. Ekkor már a Balfi úti „utógondozóban” élt. Ahogy Dominik mesélte, elkezdett „dolgozni magán”. Sok önismereti könyvet olvasott, rátalált tanára, Orbán Júlia előadóművész révén a versek lélekemelő világára. A költészet annyira megérintette, hogy a középiskolások országos versmondó versenyén harmadik lett. Leérettségizett, felvették az egyetemre, jelenleg tervekkel teli éli életét, és úgy érzi: fontos küldetése van.

– Megéltem, hogy a nagyon nehéz helyzetekből is van kiút, ha megtaláljuk a célunkat, és tudatosan teszünk érte – mondta Dominik. – Nem véletlenül választottam a szociálpedagógus képzést, a jövőben szeretnék gyermekotthonban nevelkedő, nehéz sorsú gyerekekkel foglalkozni. Abban bízom, hogy a példám nekik is szárnyakat adhat.

Tekintse meg videóajánlónkat és kvízünket is!