Az önkormányzat képviselői húszmillió forintot szavaztak meg a költségvetésből a kissé lepukkant Káposztás utcai pálya korszerűsítésére, a bajnoki rajtig, amit lehetett, fel is újítottak. A stadion város felőli végében pedig ott magasodtak a betonoszlopok, az épülő üzletház tartópillérei.

Aztán eljött a nagy nap: 1993. augusztus 14. Szinte még a környező fákon is lógtak, kilencezren zsúfolódtak össze az egykori Textiles pályán. A vendég az NB I. egyik legpatinásabb csapata, az Újpesti TE volt. A hazaiaknak szerencsét hozott a 13. perc: tombolt a soproni közönség, amikor megszületett az SLC első NB I-es gólja. Majoros lódult meg a bal oldalon, majd a lila-fehér védőktől a tizenhatoson belül a labda Ördöghöz került, aki az alapvonal közeléből középre gurított, ahol az üresen érkező Borsos a hálóba lőtt. Tíz perccel később Deák végzett el szabadrúgást 21 méterre az újpesti kaputól, és a hazai drukkerek körében népszerű „Decsa” lekopírozta a június végi Diósgyőr ellen elért találatát, remekül küldte a labdát Praj kapujába. Nagyszerű gól volt, méltán ünnepelte meg a soproniak tízese, no meg a szurkolók is.

A kétgólos soproni vezetés után akadtak helyzetek itt is, ott is, de az eredmény már nem változott.

Az SLC első NB I-es csapata: Milchram – Varsányi, Udvardi, Árpási – Borsos, Deák, Katona, Chiratcu (Szántó, 75.), Nagy J. – Ördög, Majoros (Korsós, 71.).

Győrfi László vezetőedző elégedetten nyilatkozott a mérkőzés végén: – Megtettük az első lépést afelé, hogy Sopron labdarúgását is megismerje és elismerje az ország. Hangsúlyozom azonban, hogy ez csak az első lépés volt, s még nagyon sok a teendőnk ahhoz, hogy legszebb álmainkat valóra váltsuk.