– Sopronban anno sérülés vetett véget a játékodnak. Ez egyben a profi kosárlabdázó-pályafutásod végét is jelentette?

– Igen, a pályafutásom itt, Sopronban ért véget a térdsérülésem miatt. Profi játékos már nem lehettem, ezért vállalkozást indítottam az USA-ban, emellett elkezdtem az edzőképzést is.

– Mióta dolgozol kosárlabdaedzőként?

– 2013 óta trénerkedem, első csapatom egy Upper Moreland nevű helyi középiskola együttese volt. Ezzel párhuzamosan megkezdtem az egyéni készségfejlesztő edzések elsajátítását is. Rájöttem, hogy sokkal jobban élvezem az egyéni edzések megtartását.

– Idén csatlakoztál a Sopron Basket szakmai stábjához mint egyéni edző. Mik a legfontosabb feladataid?

– Az idei év legfontosabb feladata a fiatalabb játékosok fejlődésének elősegítése, felkészítése a magas szintű kosárlabdára. Segítem a fiatalokat abban, hogy minél több játékelemet legyenek képesek ezen a szinten bemutatni. Az egyéni edzés nagyon fontos a kosárlabdázók számára. Amikor visszatértem ide, megfigyeltem, hogy a játékosok gyakorolják és tanulják a kosárlabda elemeit. Ugyanakkor azt láttam, hogy adott esetben hiányzik a megfelelő technika, a labdakezelés, dobások vagy a passzok. Az egyéni edzéssel a játékosoknak lehetőségük van részletesebb foglalkozásokon tanulni, és önállóan fejleszteni a készségeiket, hiszen egy adott kosarassal foglalkozom csak, rajta van a hangsúly. Ezáltal a csapatban is jobban tudják alkalmazni ezeket a technikai elemeket.

– Sopronban éltek, dolgoztok és gyermeket neveltek Jecával. Itt képzelitek el a jövőtöket is?

– Beszélgetünk a jövőnkről, de Jeca még mindig magas szinten játszik, így egyelőre semmi sincs kőbe vésve. Kisfiunk, Mateo elég jól beszéli a magyar nyelvet, és sok barátja van. Én itt kezdtem el a saját egyéni képzéseimet, sok játékosom van, és szeretem ezt a munkát. Szóval, ha maradunk, biztos vagyok benne, hogy ugyanezzel foglalkoznék.

– Mateo is kosaras lesz?

– Jeca és én is profin játszottunk és játszunk ma is. De nem erőltetjük a kosárlabdát Mateóra. Szeretném, ha sokat sportolna, hiszen én is így nőttem fel, rengeteget mozogtam. Európában más sportok a legnépszerűbbek, de én otthon felnőtt koromig játszottam az amerikai focit, a baseballt és a kosárlabdát is. Talán a kosárlabdában voltam a legkevésbé képzett, de ezt a karriert választottam 17 éves koromban – és tudom, hogy jól döntöttem. Mateóra nem erőltetünk rá semmit, ugyanakkor nyilván közelről látja a munkánkat, szinte az edzőteremben nő fel, tehát a sport iránti szenvedélye már megvan. Rövidesen elkezdjük a fociedzéseket vele, és persze megmutatunk neki más sportágakat is. 

Tekintse meg videóajánlónkat és kvízünket is!