„Ha egy idegen tévedt volna a pályára, ugyancsak nehezen tudta volna megmondani, hogy a két pályán lévő csapat közül melyik a magyar válogatott, ugyanis az első 30 percben a megilletődöttség nélkül játszó soproniak egyre másra vezették veszélyes támadásaikat” – írta a Kisalföld.

Tremmel Teofil az első negyvenöt percben a soproni együttes jobbhátvédjeként szerepelt. Napjainkban így emlékszik: „Kuti László volt a balszélső, őt kellett fognom. Megbeszéltük a meccs előtt, hogy vigyázunk egymásra, nehogy sérülés történjen. A szünet után már kidomborodott a válogatott nagyobb tudása. Kaptunk ajándékba tőlük egy-egy kis papírzászlót. Képet azóta sehol nem találok erről a mérkőzésről, pedig előkelő helye lenne a fotógyűjteményemben.”

A piros mezesek a harmincnyolcadik percben szerezték meg a vezetést: szöglet után Kiss L. közelről a hálóba lőtt: 1–0. Szünet után Csapó beállítása élénkséget, színt vitt a magyar válogatott játékába. Az 59. percben a Sopronból elszármazott középpályás óriási lövése a felső kapufán csattant. Hat perc múlva Borostyán szögletéből Tatár élesen fejelt a hálóba: 2–0. A 78. percben a mozgékony Kiss L. a kapust is kicselezve lőtte a harmadik gólt: 3–0. Két perc múlva Csapó lövése Venczelről kipattant, és a jókor érkező Kiss L. a bal felső sarokba bombázott: 4–0.

Dr. Lakat Károly lehangoltan nyilatkozott a mérkőzés után: „Sem az eredménnyel, sem a játékkal nem vagyok elégedett. Nem mentség az eső, a hideg, a játékosaink keveset mozogtak, tartózkodóak voltak, kevés ötletes támadást vezettek.”.

A magyar csapat még a meccs után továbbutazott az osztrák fővárosba, ahol szerdán 3–1-es vereséget szenvedett a jó nevekből álló házigazdáktól.

1979. szeptember 24.:

Sopron-válogatott – Magyar válogatott: 0–4 (0–1), Sopron, 3000 néző. Vezette: Palotai.

Sopron, I. félidő: Babos – Tremmel, Drázsnyák, Benkő, Lipót – Németh I., Kiss Zs., Horváth Géza –Varga, Németh II., Pánczél.
II. félidő: Venczel – Plavecz., Horváth Gábor, Szukics, Friderits (Braun) – Kovács, Kiss Zs. (Dravarits), Deák II. – Szabó J., Deák I., Tischler.
Edző: Mathesz Imre és Gyurátz László.

Magyar válogatott: Gujdár (Zsiborás) – Szántó (Tepszics), Salamon (Kocsis), Kutasi – Nyilasi, Ebedli, Tatár, Tóth A. (Csapó) – Borostyán, Kiss L., Kuti. Szövetségi kapitány: dr. Lakat Károly.