Két fordulóval a zárás előtt az SVSE gólzáport rendezett, egy tízest vágott a sereghajtó Vértes SC-nek (10–1), a Textiles pedig pontot szerzett a tatai katonacsapat, a Honvéd Rákóczi otthonában (1–1). Ezzel mindkét soproni gárda 39–39 ponttal állt, jobb gólkülönbséggel (59–29) az SVSE volt az első, a Textiles pedig a második (56–31).

Az utolsó előtti fordulóban, 1973. június 17-én aztán előzött a kék-fehér gárda. 1000 néző előtt 5–1 (2–0)-ra legyőzte a Fertődöt. A hazaiak összeállítása ezt volt: Mészáros – Milchram, Hadarics, Horváth II – Ancsin (Anka), Decsi – Török (Horváth I), Németh II, Tímár, Németh I, Pánczél. Németh I négyszer volt eredményes, a legszebb gólját a 36. percben szerezte, amikor öt emberen cselezte át magát, és közelről nem hibázott. Ezzel lett 2–0.

A vasutasok közben 3–0-ra simán kikaptak a Motim TE vendégeként, így a Textiles fél lábbal már az NB II-ben érezhette magát. Egy idegenbeli döntetlennel biztosította be elsőségét a 22 fordulón át volt listavezető. Az ezüstérmes SVSE-nek annyi vigasz maradt, hogy a bajnokot mindkét alkalommal legyőzte.

A Textilesnél a remekül felkészített, saját nevelésű újoncok jól illeszkedtek a csapat gépezetébe. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy már serdülőkoruktól szívták magukba a klub szeretetét, és a tudás mellett a jó közösségi szellem is az együttes erősségei közé tartozott. Kertész Imre, a kék-fehérek edzője mesélte annak idején: a csapatnál az volt a szokás, hogy havonta megünnepelték a játékosok név- és születésnapjait. Minden futballista befizetett tíz-tíz forintot, az ünnepelteknek ebből vettek egy-egy üveg bort és csokoládét. Ők pedig vendégül látták a többieket egy-egy láda sörre. Talán ez is kellett a jó közösségi szellemhez...

A bajnokcsapat tagjai: Ancsin Zoltán, Anka János, Asbóth Péter, Csapó Károly, Decsi József, Hadarits József, Horváth Alajos, Horváth Géza, Mentes Pál, Mészáros Ernő, Milchram Ferenc, Németh I József, Németh Miklós, Pánczél Sándor, Timár Dezső, Török István.