– Gondoltad volna, hogy még idén Magyar Kupa-győztes leszel a Sopron Baskettel?

– Őszintén szólva, bele sem gondoltam akkor, amikor Sopronba igazoltam, hogy milyen trófeákat lehet begyűjteni. Nem igazán számítottam arra, hogy megnyerjük a kupát, és nem is ez a cél lebegett a szemem előtt tavaly nyáron. A csapattal együtt a szezon kezdete óta arra koncentrálunk, hogy mindig a következő mérkőzés sikerüljön a legjobban. Ez a Magyar Kupa-győzelem pedig egy óriási extra eredmény a csapattól!

– Meglepően érett játékot mutattál a fináléban, amelyben a Sopron Basket óriási bravúrral győzte le a hazai porondon veretlen DVTK-t. Ez minek köszönhető?

– Nagyon keményen dolgozom azért, hogy az ilyen szituációkban is jól menjen a játék. Edzéseken próbálom a kiélezett helyzeteket gyakorolni – persze ez közel sem olyan, mint egy hús-vér Magyar Kupa-döntő, rengeteg nézővel. Ami viszont sokat segített: utánpótlás-játékosként U16-os vagy U18-as csapatokban is sok döntőt játszottam már. Ezek nem felnőtt meccsek, mégis kellően kiélezett helyzetben kell jó teljesítményt nyújtani. Egyfajta rutint adtak nekem, amelyet épp a legjobbkor tudtam hasznosítani.

– Rengeteg szurkoló volt a győri csarnokban, a mérkőzést pedig a tévé is közvetítette. Berobbantál a köztudatba?

– Nagyon-nagyon sokan gratuláltak a döntő mérkőzés után, és ez eszméletlenül jólesett! Valóban jókor és jó helyen tudtam segíteni a csapatot, kicsit vártam már, hogy a sok elvégzett munka eredménye kijöjjön valahol. Úgy gondolom, hogy letettem a névjegyemet, de természetesen még nagyon az út elején járok. Viszont ez a fantasztikus aranyérem erőt ad ahhoz, hogy még keményebben végezzem a napi munkát, és még több komoly kosárlabda-sikert érjek el.

– A Magyar Kupa-győzelem értékét emeli, hogy három meghatározó játékosra sem számíthatott a szakmai stáb. Hogy éltétek meg ezt a helyzetet belülről?

– Nem közvetlenül a kupadöntő előtt történtek ezek a sérülések, tudtuk, hogy a három kezdőjátékosunkra nem számíthatunk. Nem örültünk a helyzetnek, de azt beszéltük edzéseken, hogy ezzel nem szabad foglalkozunk. Extra motivációt jelentett nekünk, pályára lépő játékosoknak, hogy a sérült kosarasainkért is küzdenünk, harcolnunk kell. Az ő kieső energiájukat pótolni kellett a pályán, de nagyon fontos volt, hogy ott voltak velünk, éreztük, hogy mennyire mellettünk vannak, támogatnak bennünket.

– Nagyon elfáradtál a kupadöntő-mérkőzésen?

– Fizikailag természetesen igen, de bele sem gondoltam ebbe. Ilyenkor annyi plusz energia szabadul fel bennem, hogy nem érzem a fizikai fáradtságot. A meccs után hirtelen fel sem tudtam fogni, hogy kupagyőztesek lettünk, még most is kicsit hihetetlenül hangzik, de ez a siker tol előre, és rengeteg energiát ad a következő mérkőzésekre.

Tekintse meg kvízünket!