Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Válogatottként jött Sopronba
Az SSE-ben, álló sor balról: Eller Arnold, Gosztola József, Czibula Tamás, Wunder András, Németh Gábor, Benkő Gyula, Kocsis István, Deák Zsolt, Vámos Antal, Licskai Károly. Guggoló sor: Fehér Lajos, Szalay László, Horváth I Géza, Füzi Géza, Dercsár Ottó, Németh József, Bogáti Attila, Horváth II Géza, Nagy Lajos, Molnár Ferenc.

Kocsis István az NB II-es SSE-ben 12 mérkőzésen játszott

Válogatottként jött Sopronba

| Papp Győző | Sport

Szenzációs igazolást jelentett be 1983 nyarán az SSE: az 1978-as világbajnokságot megjárt, hússzoros magyar válogatott, utánpótlás Európa-bajnok Kocsis István 33 évesen a kék-fehérekhez szerződött.

A középhátvéd az év tavaszán is még négy alkalommal pályára lépett a magyar válogatottban, az SSE-nél ezért alaposan meglepődtek, amikor közvetítő útján bejelentkezett a klubhoz. Sikerült megegyezni, Kocsis a belga élvonalat a magyar másodosztályra cserélte: a szép terveket szövögető NB II-es csapat játékosa lett.

– Maradhattam volna még Belgiumban korábbi csapatomnál, hiszen elégedettek voltak a teljesítményemmel, de a feleségemmel együtt úgy döntöttünk, hogy hazatérünk, és Sopronban telepedünk le. Mindketten csornaiak vagyunk, így nem lesz messze tőlünk szülővárosunk sem. Itt egy-két évet szeretnék még játszani, aztán majd meglátjuk – említette annak idején a Kisalföldben.

A bajnoki nyitányon, Hódmezővásárhelyen játszott először a soproni csapatban, majd a hazai közönség előtt is bemutatkozott a jó erőkből álló Siófok legyőzésekor. Zsinórban 12 mérkőzésen szerepelt, és a nevét szinte mindig a jók között olvashattuk a tudósításokban.

Folyamatosan derékbántalmakkal küszködött, az utolsó fellépése sajnálatosan korán bekövetkezett, az 1983. október 9-én a DMVSC-től elszenvedett 2–1-es vereség jelentette számára a búcsút.

A Kisalföld év végi értékelésében ez állt: „Kocsis István, amíg meg nem sérült, hasznára volt új együttesének.”.

Súlyfelesleggel ugyan, de elkezdte a téli alapozást, a visszatérés azonban már nem sikerült, ezen a szinten abbahagyta a labdarúgást.

– Nyolc éve lesz, hogy itt élek, és nagyon jól érzem magam – nyilatkozta magáról 1991-ben. – Csendesen telnek a napjaim, a Maroni Hotel tekepályáját és büféjét szerződéssel üzemeltetjük. Jólesik, hogy a vendégek sűrűn rám ismernek, főként az én korosztályom, de a fiatal futballszurkolók is. Még nem hagytam abba teljesen a focit, a bécsi ligában szereplő Ostbahn 11 középhátvédje vagyok. Edzésre nem járok, csak mérkőzésre, így is elégedettek velem.

Kocsis István egész életében nagy küzdő volt, de a gyilkos kórt nem tudta legyőzni: 1994 júniusában, mindössze negyvennégy évesen Csornán hunyt el. Az ottani sporttelep napjainkban is az ő nevét viseli.

Tekintse meg kvízünket!

Kapcsolódó cikkek

A szabadidősport városa

A szabadidősport városa

2024. 02. 14. | Rázó László

Nemzeti sportvárosként szokták aposztrofálni Sopront, ugyanakkor Kósa István, a Soproni Szabadidősport Szövetség elnöke szerint településünk méltán pá...

Sportoló nemzet

Sportoló nemzet

2024. 02. 14.

Több mint kétszáz gyermek vett részt a Sportoló Nemzet kosárlabdakupán szombaton Sopronban.