– Hogy tekintesz vissza az Exatlonban töltött időszakra?

– Ha a versenyt nem is nyertem meg, tapasztalatokkal mindenképpen gazdagodtam. Megtudtam például, milyen egy összetett, reality sportműsorban versenyezni, ahol sokat számít a szerencse és persze az ügyesség. Fejben mindenképp erősebbnek kellett volna lennem, és talán másképp is lehetett volna csinálni, hogy tovább menetelhessek. Ettől függetlenül rengeteg élményt kaptam a műsortól. A „nomád” körülmények után pedig az itthoni életemet is felértékelem.

– Milyen volt a kapcsolat a soproni versenyzőkkel?

– Furcsa, de Csollány Szilvesztert abszolút nem ismertem addig, Poór Brigit pedig csak látásból. Szerencsére mindketten segítettek az érkezésem napján. Szilveszterrel nagyon jó barátságot kötöttünk, és közös projektet szeretnénk indítani. Brigivel megbeszéltük, hol edzünk majd, és mindenképp sütizünk együtt hármasban.

– Mennyiben változott meg az életed a műsor óta?

– Azt gondoltam, mikor hazajövök, minden ugyanolyan lesz, és annyira nem leszek „felismerhető”. Ezzel ellentétben sokan megállítanak, képet készítenek velem, gratulálnak. Ez az első pár napban furcsa volt, de nagyon örülök neki.

– Mik a terveid?

– Szeretnék edzőtáborokat szervezni, és a sportot, egészséges életmódot népszerűsíteni. Iskolát is kinéztem magamnak, hogy képezzem magam, valamint a YouTube-csatornámat szeretném fejleszteni. Ki tudja, mit tartogat még a jövő?