1944. június 29-én csendőrkülönítmények egy gyárépületbe terelték a gettóból a város zsidóságát, majd pár nap múlva a pályaudvarról Auschwitzba szállították őket. A Sopronból 74 évvel ezelőtt deportált és meggyilkolt közel kétezer férfira, nőre és gyerekre emlékeztek vasárnap a Soproni Zsidó Temetőben. 

A város nevében Dr. Fodor Tamás emlékbeszédében kiemelte: az áldozatoknak nem volt más bűnük, csak a származásuk. Bár magyarok voltak, de génjeikben zsidók és ez a nyilas, diktatórikus, embertelen hatalom szemében megbocsáthatatlan bűn volt. Olyannyira, hogy a származásuk miatt sárga csillaggal megbélyegezetten, munkaszolgálatra, majd haláltáborokba hurcolták őket. Pedig ők is olyan emberek voltak, mint mi: kereskedtek, tanítottak, gyógyítottak, terveztek vagy éppen a művészeteknek hódoltak. Szerették őket szomszédaik, rokonaik, iskolatársaik, kollégáik. A rossz mindig rossz, az embertelenség, mindig embertelenség marad, érkezzék bármilyen történelmi korban, és bármilyen színű lobogó alatt. Voltak azonban olyanok, akik ezzel az embertelenséggel szembefordultak: voltak embermentők, voltak családok, akik lelkiismeretük szavát követve segítettek.