Kutyák pórázon?!
2024. 04. 17.Több kérdés is érkezett olvasóinktól a városi kutyasétáltatással kapcsolatban – ezeknek jártunk utána.
A Kurucdomb az itt létesített négy szélmalom megépítése után kezdett fokozatosan beépülni. A közelben működő téglagyárak elegendő építőanyagot biztosítottak ehhez. A Bercsényi Miklós utca az 1920-as években létesült a Kurucdomb sor folytatásaként az akkori Malom (ma Lehár Ferenc) utcával párhuzamosan a soproni orsolyita apácák egykori kertje mellett, a szintén akkor épülő Csóronfalvi utcába torkollva. 1927 óta viseli a nevét: Házi Jenő, a város akkori főlevéltárosa javasolta, hogy a Kurucdombon a Rákóczi-szabadságharchoz köthető magyar történelmi személyekről nevezzék el az új utcákat.
A Bercsényi utca páratlan oldalának jelentős részét az apácakert foglalta el. Az orsolyita rend ellátását az itt termelt gyümölcs és zöldség biztosította, valamint 1945 előtt a rend leányiskolájának gyakorlati foglalkozásait is itt tartották. A második világháború idején a kert területének Bercsényi és Vak Bottyán utcához közeli felében légoltalmi pincék épültek, melyek háborús vészhelyzet esetén több mint ezer embernek nyújthattak védelmet. A szerzetesrendek feloszlatása után az apácakertet felparcellázták az egykori Dózsa tsz dolgozói számára, akik háztáji művelést folytattak itt. A terület sarkán lévő épületben egykor élelmiszerbolt működött, ma panzió áll a helyén. Az épület melletti keresztet is az orsolyita apácák állíttatták 1930 körül.
Télen az itt élő gyerekek szívesen szánkóztak le az itt lévő dombokon, például a szélmalom – Bercsényi utca – Lehár Ferenc utca közötti, Rosszdombnak nevezett meredek ösvényen.
A közel fél kilométer hosszú Bercsényi Miklós utcát legutóbb három éve, 2021-ben újították fel. Ekkor új aszfaltburkolatot terítettek le, felújították a járdát, valamint a járdaszegélyeket, de a csapadékelvezetés is kiépült a házaknál.
A Bercsényi Miklós utca történetét ifjabb Nemes András, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.
Bercsényi Miklós (1665–1725) kuruc főgenerális, diplomata, a Rákóczi-szabadságharc jelentős alakja. Az 1705-ös szécsényi országgyűlésen az ő javaslata szerint rendi konföderáció alakult, amely II. Rákóczi Ferencet választotta vezérlő fejedelemmé. A szatmári béke megkötése után emigrációban élt Lengyelországban, majd Rodostóban.
