Az adatok persze hétről hétre, hónapról hónapra változnak, ezért inkább az arányok (az összlakossághoz viszonyítva) számítanak. Ezek pedig azt mutatják, hogy a magyar társadalom öregszik. Ebből számos következtetést lehet és kell is levonni. Egyik ilyen a családpolitika. Nem véletlen, hogy a polgári kormány kiemelt feladatának tekinti a születések számának folytonos növelését, megteremtve és újra meg újra bővítve a családok támogatásának anyagi lehetőségeit és erkölcsi megbecsülését.

A családpolitika részének tekinthetjük a nyugdíjasokról való gondoskodást is, bár egymástól élesen eltérő rendszerekről beszélhetünk, de közös bennük, hogy mindkét társadalmi csoport kiemelt figyelmet kap az ország lehetőségeihez mérten. Októberben 4.705.000 volt a munkavállalók száma, ami önmagában kiemelkedő teljesítmény. Rájuk hárul a nyugdíjkassza feltöltése, tőlük (is) függ, hogy időben megérkezik-e a járandóság. És még mielőtt valaki félreértené: szó sincs arról, hogy ez valamiféle „adomány” lenne. Már csak azért sem, mert a mai nyugdíjasok az előttük lévő generációk nyugdíját biztosították. Az pedig a mindenkori kormány dolga (felelőssége és lehetősége), hogy garantálja a nyugdíjak értékállóságát. Ahogy ezt történt az elmúlt évtizedben, és történik napjainkban is.

A novemberi (inflációs) kiegészítés és a nyugdíjprémium után januárban újabb emelés várható, és februárban érkezik a 13. havi nyugdíj is. Az infláció legjobban az időseket sújtja, hiszen közülük csak keveseknek adódik lehetősége, hogy munkát vállaljon, s pótolja a hiányzó összeget. Ezért fontos az állandó korrekció és a plusz egy havi nyugdíj is.

Emlékszem, édesanyám egy kockás füzetben vezette a havi kiadásait, hogy még véletlenül se költsön többet, mint a nyugdíja. Beosztással élt, de valami csoda folytán mindig jutott valami a névnapokra, a születésnapokra és ajándékokra a karácsonyfa alá. És nemcsak ő volt „csodatévő”, generációjából sokan, nagyon sokan voltak, akiket megtanított az élet spórolni.

Tény, napjainkban is fontos, hogy a nyugdíjasok beosztással éljenek, hogy a családok – ha úgy adódik – összefogjanak a szülőkért, a nagyszülőkért. Persze, fontos a pénz, de legalább annyira elengedhetetlen, hogy érezzék, nincsenek egyedül, hogy fiaik és lányaik vagy unokáik mosolya, hálás pillantása egy élet köszönete.