– Már kislány korában is arról álmodozott, hogy a büntetés-végrehajtásban dolgozik majd?

– Eszembe sem jutott, a tanári hivatás vonzott leginkább, ezért is végeztem Szombathelyen magyar–történelem szakon. Rövid ideig tanítottam, majd 1996-ban kezdtem dolgozni nevelői beosztásban a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. Azt gondoltam, ez csak átmeneti állapot, ám hamar kiderült, megtaláltam ezen a pályán azt a kihívást, ami mind a mai napig éltet. Különböző beosztásokban dolgoztam, melyekhez időközben elvégeztem a szükséges bv. szakképesítéseket, 2007-ben lettem a veszprémi intézet parancsnoka. 15 év után, tavaly júniusban neveztek ki a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön élére, ahonnan nyugdíjba vonult az előző parancsnok.

– Milyen elképzelésekkel érkezett a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönbe?

– Ez az ország egyik legismertebb börtöne, éppen ezért úgy érkeztem, hogy ez egy különösen nagy és izgalmas kihívás lesz számomra. Az alap szakmai feladatok ugyanazok, mint Veszprémben, de mások a személyi és infrastrukturális feltételek, valamint más a fogvatartotti összetétel. Átlagosan több száz fogvatartott van az őrizetünkben, többségük a legszigorúbb fegyház fokozatban, és vannak életfogytiglanra elítéltek is. Igazi kihívás, hogy a szigorú szakmai előírásokat pontosan betartva, az intézet történelmi múltját, az eddigi irányt tiszteletben tartva folytassam a munkám. Csupán apróbb finomításokat végeztem és végzek, amelyben megjelenik a női attitűd, a részletekre való precíz odafigyelés. Ezen kívül szeretnék nyitni a külvilág felé, hogy megismerjék az emberek az itteni szakmai munkát, ezzel újabb munkatársakat vonzzunk be csapatunkba.

– Ha már szóba került a női attitűd: milyen reakciókat vált ki, amikor kiderül, hogy börtönparancsnok?

– Először általában meglepődnek, és meg is kérdezik: miként lehet ezt a feladatot nőként ellátni. Szerintem nincs különbség a kiforrott szakmai szabályrendszer miatt abban, hogy férfi vagy nő a börtönparancsnok, különbség mindössze a módszerekben, a személyes habitusban van. Úgy tapasztalom, itt, Sopronkőhidán is elfogadtak a munkatársaim, és nagy örömmel éltem meg, hogy a soproni társszervezetek vezetői, a város vezetése is barátságosan és nyitottan fogadott.

– Eddig Veszprémhez kötődött, most hét közben Sopronban lakik. Mennyire sikerült a várost felfedeznie?

– Csodaszép Sopron és környéke, sok-sok gyaloglással és túrával fedezem fel a város értékeit. Két felnőtt gyermekem, négyéves unokám és férjem is meglátogatott már Sopronban. Nem titok: nagyon fontos számomra a szeretteimmel töltött idő, talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy a szakmai pályafutásom során végig egyensúlyban tudtam tartani a munkát és a családanyai szerepemet. A mai világban ez nem kis eredmény, sőt, egyfajta művészet, nőként így lehet megélni a teljességet…

Tekintse meg kvízünket!