Az ibolyának több száz változata ismert. Már az ókorban felismerték, hogy ez a bájos kis növényke számos kór ellen alkalmazható: hatásos megfázás, asztma, hurut és köhögés ellen, egyes fajtái erős antioxidáns és gyulladásgátló, valamint antimikrobiális és gombaölő tulajdonságokkal is rendelkeznek. Szárítással tartósították, és minden részét felhasználták.

– A latin nevén Violának hívott növényke az erdőben, a mezőn, a kertekben hamar felfedezi a félárnyékos zugokat, ahol könnyen elszaporodik – tudtuk meg Zügn Judit virágüzlet-tulajdonostól. – Könnyen gondozható, kevés törődést igényel. Kedveli a nedves talajt és az alacsonyabb hőmérsékletet.

Ha a kertünkbe szeretnénk ibolyát telepíteni, nem kell mást tennünk, mint egy árnyékos–félárnyékos helyet keresni, ahol nedvesebb a talaj, és számíthatunk rá, hogy hamar elburjánzik. Magról és tőosztással is könnyen szaporítható, ráadásul a kártevőktől sem kell tartanunk, kivéve a csigát, ami szívesen megrágcsálja a leveleit.

– A kerti árvácskát (Viola wittrockiana) ágyásokba, balkonládákba, közterületekre, temetőbe is előszeretettel ültetik – folytatta a növények ismerője. – Rengeteg színváltozatban kapható, sőt a gaszronómiában is gyakran felhasználják, ugyanis minden része ehető. Közepesen víz- és fényigényes, a világos és a félárnyékos helyeket részesíti előnyben. Ha száraz az idő, locsolást igényel. Virágzási idejét úgy lehet meghosszabbítani, ha a száraz részeket levágjuk róla.

A virágüzletekben kapható árvácskák jellemzően kétéves növények, melyeket, ha ősszel elültetünk, egészen a nagy meleg beálltáig virágoznak. Májusban szokták kicserélni őket, ugyanis nyáron már nem díszítenek. Ősszel lehet róluk magokat gyűjteni. A növény egy másik változatát, a háromszínű vadárvácskát (Viola tricolor) régóta alkalmazzák gyógyászati célokra is.