Miközben beszélgettünk Edittel, természetesen ott volt vele saját kutyája, Kodra, a csodaszép, három és féléves, rövid szőrű skót juhász. Az okos, érzékeny kutyus gazdáját rajongva figyelte. Minden nap gyakorolnak, illetve rendszeresen járnak versenyekre, a sok-sok közös élmény hatására nagyon mély kapcsolat alakult ki kettőjük között. A tavalyi év igazán sikeres volt Kodra számára, hiszen eljutott a világbajnokságra, csapatban pedig Európa-bajnok lett a németországi Dog Dancing Eb-n. Tervekből pedig továbbra sincs hiány, gazdi és kutyája szorgalmasan készül a világbajnokság februári dániai selejtezőjére.

– A nézők táncos koreográfiát láthatnak egy-egy versenyen, amelyek különböző zeneszámok ütemére készülnek, ám valójában a dog dancing egy olyan kutyás sport, amely magas szintű engedelmességet követel meg – mesélte Edit. – A kutyának nagyon gyors reakcióidővel kell végrehajtania a feladatokat koncentrált állapotban, hiszen a gazda folyamatosan adja az instrukciókat. Bár a versenyek újabb és újabb lendületet adnak számunkra, de nem ez a legfontosabb motivációm. A legszebb ebben a sportban, hogy a tréningeken látom, milyen gyorsan fejlődik a kutya, és mennyire élvezi a közös munkát.

A „minden rosszban van valami jó” mondás igaz Editre is, hiszen egy súlyos baleset miatt abba kellett hagynia 2010-ben a dzsúdót, amelyet versenyszerűen művelt. Ezután belefogott más sportokba, a futásba, az úszásba, de egyikben sem találta meg azt a szárnyaló érzést, amit a dzsúdó adott neki anno. Amikor a párjától kapott egy kiskutyát, több foglalkozást is kipróbált vele, majd egy hirdetésben találkozott a dog dancinggel, ami egy életre szóló szerelem lett. Ahogy Edit fogalmazott: a gyakorlások közben nemcsak a kutya tanul a gazdájától, de a gazda is rengeteg tapasztalatot szerez, feltöltődik a közös munka során.