Az oltás olyan szaporítási módszer, amellyel egy növényi részt áthelyezünk egy másik növényre azzal a szándékkal, hogy a partnerek az összeforradás után egy növényként folytassák életüket. Az alany és az átültetett rész az összeforradás után alkotja az oltványt, melynek gyökerét vagy akár a törzsét is az alany adja.

– Oltásra azért van szükség, mert egy nemesített növény magról nem viszi tovább a tulajdonságokat, ha viszont ráoltjuk egy másik, vele kompatibilis növényre, akkor megmarad a nemes tulajdonság – tudtuk meg Kónya Kristóf erdész, parképítő és -fenntartó, valamint dísznövénytermesztő technikustól. – Az örökzöldek számára az oltás optimális ideje február, amikor még az alany és a nemes növény is nyugalmi állapotban van. Gyümölcsfáknál a folyamat más: februárban érdemes levágnunk az oltóvesszőt, amit hűvös helyen kell tárolni egészen addig, amíg az alany fel nem ébred, ugyanis akkor már rá lehet oltani.

Természetesen nem mindegy, hogy mire, mit oltunk. A rokonok szeretik egymást, vagyis a lucfenyőre gömb növekedésű ezüstfenyőt lehet például oltani. A módszer az örökzöldeknél a következő: levágjuk a nemes hajtást (oltóvessző) az anyanövényről, az alsó egyharmadáról leválasztjuk a leveleket, és hosszanti ék alakúra metsszük. Az alany oldalát hosszában és sekélyen bemetsszük, és az éket a vágásba toljuk. Az oltás helyét oltószalaggal bekötözzük.

– Ahhoz, hogy sikeres legyen a művelet, az örökzöldek oltványait fóliasátorba kell helyezni, mivel magas páratartalomra van szükségük. Gyümölcsfákat lehet oltani a kertben is – folytatta Kristóf. – Ha sikeres az oltás, kihajt a fa. Az örökzöldeket nyáron hozzuk ki a fóliasátorból, és helyezzük őket árnyékos helyre! A következő év tavaszán pedig metsszük le a növényről az alanyt az oltás fölött, hogy csak a nemes rész nőjön tovább!

Tekintse meg kvízünket!