A kitüntetett pedagógussal, aki 1990 óta a soproni zeneiskola fuvola- és kamarazene-tanára, szeretett kis próbatermében találkoztunk. A szekrényekben ezernyi kotta sorakozik. Szenvedélyesen gyűjti „kincseit”, hiszen ahogy meséli: szeretné megtalálni a zene nyelvén minden tanítványához a kulcsot. Vannak, akik a könnyedebb, vidámabb daraboktól kapnak szárnyakat egy-egy házi vizsgán, fellépésen vagy versenyhelyzetben, és vannak, akik a lírai darabokat eljátszva bontakoztathatják ki magukat igazán. Vallja, a zene mindenkié, így minden gyereknek igazi ajándék, ha lehetősége nyílik a zenélésbe belekóstolnia.

– Vannak olyan apró jelek, amelyek már nagyon korán megmutathatják, hogy zenei tehetséggel van megáldva a gyerek – mesélte Bálintné Horváth Erika. – Akár egy érzelmi megnyilvánulás, egy darab megformálása, egy előadásmód, a hangszeres készségek, a fuvolán például már korán egy nagyon szép hang elővarázslása. Érdekes, hogy a zenei tehetségek általában nagyon okosak, remekül teljesítenek más területeken is. A tehetségek kibontakoztatásában nagyon fontos a támogató szülői háttér is.

A kitüntetett pedagógus folyamatosan fejleszti magát, állandóan kutat, továbbképzésekre jár. Mint kiemelte: fontos a versenyek szerepe, ám lényeges figyelni arra is, hogy legyen fokozatosság mindebben. Az elmúlt évtizedek alatt sok tehetséges fuvolistát fedezett fel, majd ért el velük kiemelkedő sikereket. Ahogy ő fogalmazott: olyan belső tűz hajtotta a zenei pályára, hogy nem is volt kérdés, csak ezen a területen lehet önmaga.