– Igazgató úr! Egy színes pálya egyik szép feladata a soproni színház vezetése. Mi jelenti mindebben a legnagyobb kihívást?

– A legnagyobb kihívás számomra jelenleg az idő szűkössége. Napok alatt kell megismernem, átlátnom a színház működését, ugyanakkor a Pro Kultúra részéről mindehhez minden támogatást megkapok, és hálás vagyok a város vezetőinek is, hogy megbíznak bennem. Ezt a különleges bizalmat talán köszönhetem az imént említett gazdag pályámnak, illetve az ősszel általam rendezett Miért nem marad reggelire? című darabnak, amely nagy közönségsikert aratott.

– Milyen jellegű színházat szeretne megvalósítani itt, Sopronban?

– Ha röviden szeretném megfogalmazni, akkor polgári színháznak nevezném, és ha neveket kellene hozzákapcsolnom, akkor leginkább Márai Sándor polgáreszménye jut eszembe. A most következő évad „A szenvedély évada” címet viseli, amely arra utal, hogy mind az öt előadásunk az érzelmekre hat, a lélek mélyére hatol, amely a szerelemről, az egymás iránti figyelemről, a hűségről, az áldozatról szól. A nyitányt – az ebben a gondolatkörben a legnagyszerűbb – Shakespeare Rómeó és Júliája jelenti. A színpadon fiatal és tehetséges, végzős kaposvári egyetemista színészeket láthat a közönség, akik Eperjes Károly tanítványai, így a tanár úr rendezi őket és a soproni társulat tagjait. Ugyanilyen katartikus élményt kínál majd a Legyetek jók, ha tudtok című, csodás történet bemutatója Nagy Viktor irányításával, vagy a saját darabom, Az angyalok nem sírnak színrevitele az én rendezésemben. Ez a megrendítő és felemelő történet 1956 őszén játszódik, így a premiert november 4-én tartjuk.

– Melyik korosztályt célozza meg a repertoár?

– Ezek a darabok éppolyan élményt nyújtanak a felnőtteknek, mint a középiskolások, illetve a felsős korosztály számára. A tragédiával együtt járó katarzisnak klasszikus előfeltétele a főhős elbukása, de a feloldozással lelki megújulás történik, mely után lélekben megerősödve lép ki az utcára a közönség. Küldetésemnek érzem, hogy a néző a látottak hatására lélekben megerősödve távozzon a színházból. Gazdagabban, mint ahogy belépett oda.

– A színházban hagyomány, hogy tehetséges soproni gyerekeket is láthatunk a színpadon, a most következő évadban is így lesz?

– Ez egy nagyon szép hagyomány, amely folytatódik, így továbbra is sok gyereket láthat a közönség majd a színpadon. Elindítjuk a nagy sikerű Ádámok és Évák ünnepét, melyet magam alkottam meg 2009-ben. Az én darabom főszereplői is az ’56-os felkelésben résztvevő fiatalok, a Legyetek jók, ha tudtok című darab pedig kifejezetten azokról a gyerekekről szól, akiket Fülöp atya szárnyai alá vesz. A színpadon a közönség által jól ismert és szeretett színművészek mellett neves vendégművészeket is láthatnak majd a nézők. Nagy, közös kaland előtt állunk.