Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Bugledits László az ősök útján
– A patkolókovács egy ősi, szép, hasznos mesterség, ­hiszen már ezer éve is patkolták a lovakat – mondta lapunknak ­Bugledits László. Fotó: Filep István

Bugledits László az ősök útján

| Köves Andrea | Panoráma

Külgazdasági, marketingdiploma, felfelé ívelő pálya, remek pozíció egy osztrák cégnél: úgy tűnt, a soproni háromgyerekes édesapának sínen van az élete. Ám Bugledits László mégis váltott, új szakmát tanult: most patkolókovácsként dolgozik nagyapja nyomdokaiba lépve.

– Ahogy teltek-múltak az évek, egyre inkább úgy éreztem: szeretnék valami értékes dolgot csinálni – kezdte történetét Bugledits László. – A patkolókovács egy ősi, szép, hasznos mesterség, hiszen már ezer éve is patkolták a lovakat, hogy minél jobban megfeleljenek az emberi igénybevételeknek. Ráadásul a családban szép hagyománya van ennek a mesterségnek, apai nagyapám, akit a korai halála miatt nem ismerhettem, kovácsként, így lovak patkolásával is kereste a kenyerét. Gyermekkoromra már csak néhány kovácsmunka, szerszám és a kis üllő maradt emlékül a nagyszülői ház körül.

A szakmaváltást megelőzte a lovak iránti elköteleződése. Mindez azonban meglepően friss történet. Gyermekeit vitte lovagolni, amikor saját maga is felfedezte ezt a szép tevékenységet. Teljesen kezdőként vágott bele, ám nagyon gyorsan rájött: a lovaglás, a lovaskultúra megismerése nélkül üres lenne az élete.

– A Testnevelési Egyetem felvételt hirdetett négy évvel ezelőtt lovaskultúra-oktató szakra – folytatta László. – Első körben nem mertem jelentkezni, mondván, kevés a tapasztalatom, illetve a felvételi követelményként megjelölt díjlovas programot sem tudnám teljesíteni, aztán a pótfelvételibe mégis belevágtam. Amennyit lehetett, gyakoroltam az edzőmmel, és legnagyobb meglepetésemre felvettek, így két év alatt megszereztem az újabb diplomát. Mivel a tanulást nem tudtam összeegyeztetni az addigi munkámmal, óriási váltással Kisbéren, a Bakony kapujában elvállaltam egy ménesvezető, belovagló állást. Nagyon élveztem a munkát, de a családomat csak hétvégéken láttam.

Mindezek után olyan lovakkal kapcsolatos tevékenységet keresett, ami nem jelent az előzőhöz hasonló nagy kötöttséget, egyedül is művelhető, így jutott eszébe, hogy kitanulja a patkolókovács szakmát. Miután a hazai ilyen irányú képzések megszűntek, megvette a vaskos elméleti kézikönyvet, és autodidakta módon tanulásba fogott, illetve egy szakember mellett a gyakorlatban tanulta a szakma fortélyait. A napokban pedig megkezdheti a munkát egy hazai patkolókovács mellett, majd a saját praxisát is szeretné idővel kiépíteni. Barátai és családtagjai is támogatják a nagy váltásban, reményei szerint a fiai számára is jó példát mutathat. Ahogy ő fogalmaz: nem volt más választása, a lovak iránti szenvedélyével vált teljessé az élete.

Kapcsolódó cikkek

Trianonra emlékeztünk

Trianonra emlékeztünk

2024. 06. 12.

– Trianon a példája annak, hogy mit veszíthet a magyarság, ha belekeveredünk egy újabb világháborúba – hangsúlyozta a nemzeti összetartozás napján tar...