Annak idején hajkefének disznósörtét használtak, a fésű pedig – vagyoni helyzettől függően – vagy elefántcsontból, vagy fából készült. A mai műanyag eszközök óriási hátránya, hogy elektrosztatikussá teszik a hajunkat.

– A hajápolás alapjának a megfelelő hajmosást tartom – tudtuk meg Boda Balázs mesterfodrásztól. – Mielőtt nekikezdenénk, alaposan öblítsük ki a hajunkból a szmogot! Ezután kétszer mossuk meg a hajunkat! Első alkalommal nem fog annyira habzani a sampon, ennek ellenére ne adagoljunk hozzá többet! A második mosás után alaposan öblítsük le a hajunkat! Ha balzsamot használunk, azt egy–két percig, ha pakolást, azt 5–7 percig hagyjuk hatni! Az ismételt alapos öblítés után törölközővel itassuk fel a hajunkról a vizet, ugyanis a dörzsölés legalább annyira roncsoló, mint a hajvasalás.

A hajunkat lehetőleg szárítsuk meg, mert ha vizes hajjal fekszünk le, megfázhat a fejbőrünk, ami korpásodást okozhat, akárcsak a túl sok sampon.

– A nagymamám azt mesélte, hogy fiatalkorában szárított csalánt forráztak le, megvárták, míg kihűl, és feltették a hajukra. Valószínűleg nem tudták, de a csalán C-vitamint, ecet- és kovasavat tartalmaz, ezért a belőle készült forrázat rendkívül jó közeg a hajnak – folytatta a szakember. – Ha hullott a hajuk, pár csepp rozmaringolajat is tettek a főzethez. A korpásodást szódabikarbónával kezelték. Mivel lúgos kémhatású szappannal mostak hajat, almaecetes öblítéssel állították vissza a hajuk számára a szükséges savas közeget. Ha száraz volt a hajuk, felverték a tojássárgáját, és rákenték a hajukra. Mivel detox spré sem volt akkoriban, felfogták az ásványi anyagoktól mentes esővizet, és azzal öblítettek. A hajszínezést áztatott diófalevéllel végezték.

Tekintse meg kvízünket!