Valódi értéket teremtenek
2024. 04. 24. | Etzl Edgár– A múzeumnegyedben színvonalas keretek között mutathatjuk be Sopron gazdag történelmét és kultúráját – mondta az építőipari nívódíj emléktáblájának l...
Májusban lenne 80 éves Lobenwein Tamás fotóművész, fotóriporter. Megörökítette Sopron ezer arcát és a rendszerváltás történelmi pillanatait. A SopronFest részeként április 22-én nyílik meg életmű-kiállítása, ennek kapcsán fiával, Lobenwein Norbert fesztiválszervezővel beszélgettünk.
– Jól gondolom, hogy életed egyik legfontosabb küldetése volt a kiállítás megszervezése?
– Ez egy olyan feladat, amit nem lehet igazán jól csinálni. Amióta Robival, a testvéremmel elkezdtük válogatni a képeket, sokféle tematika merült fel. Apu nagyon precíz ember volt, az összes fotó, több ezer negatív rendszerezve állt rendelkezésünkre, ezeket kellett átválogatni, szkennelni. 2005-ben, mielőtt meghalt, még nem volt általános az internet, de vett egy úgynevezett „menedzserkalkulátort”, amellyel nekiállt a rendszerezésnek. Beteg lett, a sokadik vizsgálat után megölelt, és azt mondta: „Annyi mindent szerettem volna még csinálni…”. Ezek a szavak maradtak meg bennem leginkább, ez talán az utolsó emlékeim egyike.
– Milyen szempontok alapján válogattátok a képeket?
– Egykori kollégája, barátja, a Bányászati Múzeum korábbi igazgatója, Molnár László 2005-ös írása sokat segített abban, hogy hogyan gondolkozzunk. Apu mindenhol ott volt, ahol történt valami, rengeteg városi esemény, portré áll a rendelkezésünkre. A hosszas válogatás után végül elsősorban a rendszerváltás időszakára koncentráltunk.
– Édesapád érezte a súlyát, hogy a rendszerváltás ikonikus fotóit készítette el a páneurópai pikniken?
– Több ezer negatívot válogattunk át, de az nem kérdés, hogy a rendszerváltás időszaka jelentette számára a legmeghatározóbb éveket. A páneurópai piknikre akkor 15 évesen én is vele tartottam, egyetlen fotósként érezte, hogy egy kapunyitást arról az oldalról kell megörökíteni, amerre várják a vendégeket. Arra persze ő sem számított, hogy egy olyan sorozatot készít majd, amely bejárja a világsajtót. Először nem is értettük, mi az a lökdösődés a kapunál, aztán amikor zokogó, ölelkező emberek lepték el az osztrák oldalt, megértettük, hogy keletnémet menekültekről van szó. Ugrottunk is a kocsiba, irány Sopron, a Deák téri laborban előhívta a képeket, és már küldte is vonattal Pestre, az MTI-be.
– Három gyermeked már nem találkozhatott édesapáddal. Talán ez a kiállítás azért is nagyon fontos számodra, hogy hozzájuk még közelebb kerüljenek azok az értékek, amelyeket nagypapájuk képviselt…
– Sajnos egyikük se ismerhette aput, Vince fiam 2006-ban született, a „kicsik” pedig 2010-ben és ’11-ben. Bízom benne, hogy nekik is érdekes lesz majd a kiállítás, és láthatják majd, mennyien szerették őt. Szerencsére Robi gyerekei, Luca és Marci sok emléket őriznek apuról. Kárpáti Györgyöt kértem meg, hogy nyissa meg a kiállítást. Ő nemcsak fotósként, videósként kötődik ehhez a korszakhoz, de apunak is nagyon jó barátja volt.
– A múzeumnegyedben színvonalas keretek között mutathatjuk be Sopron gazdag történelmét és kultúráját – mondta az építőipari nívódíj emléktáblájának l...