– Lelkesen készültem a kiállításra, óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy a Munkácsy-terem fogadta volna be a tárlatomat április végén – mesélte Szurokné Strassner Klára, aki a Soproni Képzőművészeti Társaság tagja. – Láttam lelki szemeim előtt a selyemre festett, szívvel-lélekkel készített képeimet, illetve a zsírkőből faragott alkotásaimat a tágas, inspiráló térben. A járványügyi helyzet miatt most el kell fogadnom, hogy az álmom megvalósulására még várni kell. Remélem, ősszel megtekintheti a közönség az Üzenetek selyemben és kőben elnevezésű tárlatomat. 

Az alkotó fiatal korában szeretett rajzolni, festeni, ám élete másik irányba vitte, illetve három gyermeke nevelése töltötte ki az idejét. Egy 27 évvel ezelőtti párizsi utazás ráébresztette: hiányzik az életéből az alkotás. Ismert soproni művészek vezették be a rajzolás, festés fortélyaiba. Sok mindent kipróbált, ám az igazi szerelemmé a selyemfestés vált. A selyemmel nem egyszerű bánni, ha egyszer az ember belefog egy képbe, akkor azt nem lehet félbehagyni, órákig kitartóan készül az új alkotás. A kőfaragás tíz esztendeje köszöntött be az életébe, egy puhább kőfajtából, a zsírkőből alkotja egyedi dísztárgyait. A közelgő jubileumi tárlat lesz a kilencedik önálló kiállítása, de számos csoportos tárlaton is bemutatta már alkotásait.

– Nagyon kedvesek a vendégkönyvekbe írt vélemények – tette hozzá Szurokné Strassner Klára. – A következő egy ismeretlen látogatótól származik: „Ilyen festménnyel még életemben nem találkoztam. Az Ön környezete boldog lehet, hogy egy ilyen áldott lélekkel élhet, nekem örök élményt okozott…”. Az ilyen visszajelzések csodálatos inspirációt adnak a további alkotáshoz.