– Mivel pályáztál az ösztöndíjra?

– Most jelent meg az első verseskötetem, a Medvék bolygója. Máris a következőt tervezem, ennek a koncepciójával pályáztam. Az írás számomra spontán alkotás: folyamatosan jár az agyam, állandóan „versben gondolkodom”, jegyzetelek. Majd jön egy ihletett pillanat, egy felismerés vagy érdekes gondolatfüzér, amiből néha meglepő gyorsasággal meg is születik a vers. Az ösztöndíj alatt szeretnék minél több időt szánni a gondolataimban való elmélyülésre.

– Az első verseskötet az ősök, a szerelem és a közélet köré szövődik. Ezek a témák foglalkoztatnak leginkább?

– A munkám, a szabadidős szenvedélyeim és persze a habitusom is meghatározza a témaválasztásokat. Politológusként végeztem, a közélet, a társadalom története, struktúrája és nagy kérdései mindig is foglalkoztattak. A költészet mellett másik nagy szenvedélyem a család- és helytörténeti kutatás, különösen a bányászat és bányász őseim világa. Az Oktatási Hivatalban dolgozom, a külhoni és anyaországi oktatásszakmai kapcsolatok szervezésért és fenntartásáért is felelek. Egyetemista koromban egyetemi és országos érdekképviseleti vezetőként a magyar hallgatók képviselője voltam európai szinten is. Évek óta hazánkban tanuló külföldi hallgatókat vezetek be a kultúránkba.

– Mit jelent a lírádban, hogy Sopronban születtél, itt végeztél, a Líceumban?

– Ezer szállal kötődöm a város minden kövéhez és fájához, lenyűgöz a szépsége, a múltja. Jelenleg Budapesten dolgozom, de Sopron a szülővárosom, örök otthonom, a legfontosabb hely a világon. A Líceum volt az első igazi alma mater, vezettem a diákönkormányzatot, szerveztük a Magyar Társaságot, irodalmi diáklapot szerkesztettünk. Nemrég belevágtam egy szakirányú továbbképzésbe a Soproni Egyetemen, régi vágyam volt, hogy az erdővel is foglalkozhassam, és megélhessem a selmeci szellemiséget, hagyományokat. Jelenleg ez az, ami a legtöbb inspirációt adja az új verseim megírásához.