– Érezni a visszafogottságot az embereken, de a hívek zöme visszatért templomainkba, a közösségbe – mondta Horváth Imre soproni városplébános. – Talán a karácsonyi ünnepkör volt a fordulópont sokak számára, amikor részt vettek a szertartásokon, és közösen imádkoztak. Fontosnak tartom, hogy az óvintézkedéseket betartva legyünk jelen személyesen az istentiszteleteken, és erősítsük egymás hitét. A járvány leküzdéséhez össze kell fognunk. A kórokozó sokakat kényszerített ádáz harcra, és sajnos többeket elragadott. Az egyház Jézustól kapott küldetése ebben a helyzetben az, hogy Istenbe vetett bizalommal fogjuk meg egymás kezét, és senki ne érezze magát egyedül. Örömmel tölt el, hogy a járvány sok pozitív kezdeményezést is elindított az emberekben, mert új remény és fél gyógyulás lehet egy telefonhívás vagy néhány pogácsa, de az egymásért mondott ima vagy egy bátorító, biztató, jó szó is. Ha Isten segítségével támogatjuk egymást a mai élet nehéz szakaszában, hitben és emberségben megerősödve kerülünk ki ebből a hősies küzdelemből.

– A koronavírus minden közösség életét megnehezíti – emelte ki dr. Tóth Károly, a Soproni Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze. – Az első és a harmadik hullám alatt el is maradtak a személyes találkozások. Viszont a hullámok között időszakonként a járvány előttihez hasonló létszámban gyűltünk össze. Az istentiszteleteken való részvétel sokaknak ad vigasztalást, útmutatást, amit csak részben tud pótolni egy felvétel. Templomunk hatalmas, így maszkkal és távolságtartással viszonylag biztonságosan tudjuk megtartani alkalmainkat. A járvány súlyosabb szakaszaiban sokan maradnak otthon, számukra ajánljuk a videóinkat. Vasárnaponként rögzítjük az istentiszteleti igehirdetést, ezek a felvételek elérhetőek webes felületeinken.

Dr. Vladár Gábor református lelkipásztor is úgy gondolja: a digitális kommunikáció sokszor nélkülözhetetlen, azonban a testi jelenlét, a valódi közösség nem pótolható. – Jó volt látni, hogy a nehéz időkben közösségünk tagjai segítették, vigasztalták, bátorították egymást, így csökkentve a távolságtartás, a bezártság negatívumait. Közösségünk nem hullott szét, a kötelező zárva tartás után fokozatosan megtelt a templomunk. A korábbiaktól eltérően több vasárnapi és ünnepnapi istentiszteletet is beiktattunk, hogy kisebb legyen a közösségek létszáma. Két csoportra osztva ment végbe a konfirmációi ünnepségünk is. A házasulandók megtartották a vírushelyzet miatt korábban elhalasztott esküvőjüket, és az elmaradt keresztelők is megtörténtek.