– 15 esztendő komoly mérföldkő. Hogy élitek meg ezt az évfordulót?

– Valóban, de valahogyan nem érzékeli az ember, hogy olyan régóta játszik egy zenekarban. Ha belegondolunk, rengeteg minden történt ez alatt az időszak alatt.

– Mit emelnél ki az eltelt másfél évtizedből?

– Ami így hirtelen eszembe jut, az a veszprémi utcazene-fesztivál, ahol végül is alakultunk, formálódtunk, és egyszer volt is esélyünk, hogy megnyerjük, de a főszervező másképp döntött, így azóta nem járunk oda. Aztán a Művészetek Völgye fesztivál, ahol évekig mi voltunk a legtöbbet (főleg programon kívüli) zenélő formáció. Volt olyan év, amikor a tíz napban tizenhat fellépésünk volt. Csak aztán megváltoztak a feltételek, megszűntek a megszokott helyszínek, más lett az arculat. Aztán eszembe jut, amikor 2011-ben megnyertük az első kecskeméti utcazene-fesztivált, nem sokkal előtte pedig volt egy öt fellépéses turnénk Prágában. Még mindig sokat utazunk országszerte, az utóbbi időben pedig gyakran van lehetőségünk a keleti részeken is koncerteznünk. Elsősorban az utcazenészek versenye Egerben rendezvényt említem meg, de szoktunk menni Tokajba, Szegedre, Kiskunfélegyházára, Óballára és más helyekre is. 2019-ben a szegedi utcazene-fesztiválon különdíjasak lettünk.

– Minek köszönhető ez a sok siker?

– Ennek több összetevője lehet. Van, aki kedveli ezt a zenei irányzatot, van, akit az egésznek a hangulata fog meg, a fura hangszerek. Igyekszünk mindig valami új dologgal előrukkolni, például idén a zongora is jelen van, ami miatt gazdagabb lett a hangzás.

– Mit tapasztalsz, az általatok képviselt zenei stílusra mennyire vevő a közönség?

– Ez a fajta muzsika, mint a blues zene egészében, rétegzenének számít Magyarországon, és van, aki nem is ismeri. De azt vettük észre, hogy nincs gond a befogadással. Kicsik, nagyok, idősek is szívesen hallgatják, és gyakran táncra is perdülnek a fellépéseink során.

– Milyen terveitek vannak még az idei évre?

– Mostanában nehéz bármit is tervezni, de szeretnénk összpontosítani a stúdiófelvételekre a következő időszakban.