A pszichológia poszttraumás növekedésnek nevezi a trauma után fellépő és az abból származó fejlődést. Vagyis ha egy fájdalmas veszteségből képesek vagyunk felállni, az fejlesztőleg hathat a személyiség- , illetve a spirituális fejlődésünkre.  

– Egy érett személyiség könnyebben meg tud küzdeni a nehezebb helyzetekkel, mert már nem kívül keresi az okokat, hanem belül, és arra próbálja megtalálni a választ, hogy az adott esemény miért történt az életében – tudtuk meg Radics Bernadett gyászfeldolgozó csoportvezetőtől. – A veszteség feldolgozását megkönnyítheti, ha elkezdünk tanulni valami olyat, ami érdekel minket, amitől többé válunk, amiben ki tudunk teljesedni, illetve ha változtatunk a különböző életterületeinken. Sokan kifestik, kirajzolják magukból a bánatot, mások lakhelyet vagy munkahelyet váltanak.

A szakember fontosnak tartja, hogy merjük megélni a fájdalmat. Ha álarcot hordunk, és mosolyogva azt próbáljuk meg elhitetni a környezetünkkel, hogy minden rendben van, miközben belül haldoklunk, az több szempontból is káros. Egyrészt az elfojtott érzelmek előbb-utóbb ki fognak törni valahogy, másrészt pedig lemaradhatunk azokról az emberekről, akik egy jó szóval, egy öleléssel rengeteget tudnának segíteni.

– Merjünk kérni és elfogadni segítséget! – folytatta Berni. – A család, a barátok, a segítő szakemberek, az önsegítő csoportokba járó sors­társak szeretete olyan védelmet nyújthat, mint egy puha, meleg takaró. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy mi vagyunk a saját magunk legjobb gyógyítói. A többiek csak támogathatnak, a problémáinkat viszont nem tudják megoldani helyettünk. Amint elkezdünk önmagunkkal foglalkozni, képesek leszünk meglátni a mindennapokban az apró örömöket, és arra is rájöhetünk, hogy bennünk van a gyógyulásunk kulcsa.

A gyász feldolgozásának a folyamata egyénileg változó ideig tart, tehát ne keseredjünk el, ha lassabban megy a felépülés, legyünk türelmesek önmagunkkal szemben!